Apa, kezdődik! :)

Nem szeretek egyedül dönteni. Szükségem van arra, hogy valaki (no,éppenséggel nem akárki) rábólintson a fejemben megszülető ötletre. Legyen szó egy szimpla őszi-tavaszi dzseki kiválasztásáról, vagy sokkal életbevágóbb döntések meghozásáról. Szükségem van egy külső (anyu-apu,tesó-barát), kevésbé szubjektív és önfejű  meglátásra, jóváhagyásra, biztató mosolyra és ölelésre. Különben nem veszem meg a dzsekit… Hogy ennek milyen személyiség(em)re vonatkozó jelentése van, azt a pszichológusokra bízom. Az én (ön)olvasatomban ez csak annyit jelent, hogy még nem vagyok elég érett és önálló.

Mindenesetre önirónikus (most már létezik ez a szó is!), ahogyan a biztonságra alapuló (családalapító!!!) jövő-képemmel szemben/ellen ott tombol az állandó pörgésre és változásra szomjazó énem. És én még mindig hagyom neki, hogy odébb tologassa a letelepedős, férjhezmenős lehetőségeket, hogy helyette újabb kihívásokat vállalhasson, tovább  fejlődjön és táguljon a látóköre…. hogy végül külső jóváhagyás nélkül, határozottan merjen majd döntéseket hozni.

Na és akkor, a hosszú, külső szemek számára talán összefüggéstelen bevezető után valami egyértelmű: Felmondtam.

Sokat tanultam. Élő példája vagyok azon pályakezdőknek, akik az egyetemről batyuban hozott mézes pogácsával és fiatalos lendülettel képesek a szakmájukkal teljesen párhuzamos dolgokat megtanulni, alkalmazkodni és alázattal nyelni a mókuskerék pofonjait. Valahol belénk nevelték azt az őrültséget, hogy máról holnapra kell élni, vagy, hogy a székely szenvedésre született, és meg kell becsülni a munkát, ami van. No, hát én, a hálátlan kis dög, nem bírtam megbecsülni a munkát!! Amit lehetett megtanultam, de egy idő után nem éreztem a kihívást, már a tánc meg a barátok sem tudtak kárpótolni a bennem megszületett felismerésért, hogy vegetálok. Rábólintásos döntést hoztam. Felmondtam. És aláírtam egy egyéves szerződést egy müncheni EVS projektre. Jövő héten már ott is leszek.

 Pedig szerettem volna több időt eltölteni a családommal… De az aránylag gyors történések nem hagyták megemésztődni sem a hírt. Én talán még fel sem fogtam igazán. Csak az elfuserált búcsúzkodások miatt érzem egyelőre, hogy valami új következik. És ezen a ponton, a búcsúzkodások margóján meg kell, hogy említsem, mennyire sokat jelentenek nekem (és hálás vagyok!) a biztató szavak, ölelések és a támogatás, amit kapok. -messengeres puszijel- Másfelől pedig fájdalmas felismerés is volt, hogy fontosnak hitt barátoktól hiába is vártam a támogató szavakat és búcsú ölelést… (De talán ezért is kellenek időnként ezek a változások, -még ha olykor fájdalmasak is-,  hogy tudjuk, kik azok, akikre igazán számíthatunk!)……………  Kicsit összeszorul a szívem, ha arra gondolok, milyen távol lesznek azok, akiket szeretek. .. mert bizony, ott egymagam kell majd kiválasszam az őszi- tavaszi dzsekit, és bizonyára sok millió döntést kell majd teljesen egyedül meghoznom. De jó lecke lesz, és akiket szeretek, azok hazavárnak majd!!

Reklámok

3 hozzászólás to “Apa, kezdődik! :)”

  1. itt megtalálsz, várunk haza 🙂

  2. Őszintén gratulálok a döntésedhez. Az egész romániai társadalom nagy gondja, hogy nem mer és nem is akar változtatni, főleg, ha munkahellyel kapcsolatos döntésről van szó, ezért nálunk a legkissebb a minimálbér, és ezért rosszak a munkahelyi körülmények sok helyen.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: